|
Ez az utazás fantasztikus volt:-) Egy kamarazenekari túrnéval kezdödött, ami persze teljesen más hangvételű, hiszen az ember egy nagy masszában van benne, muszáj alkalmazkodni ha akarok, ha nem. Ez nem mindig esik persze nehezemre, de a boldogság érzés az akkor jött igazán, mikor egymagam találtam a labirintus nagy vesszejében.Mert ugye valljuk be őszintén egy kiskunhalasi provinci lánynak ez egy útvesztő lenne. Node megtanultam és megtapasztaltam egyet s mást 16 éves korom óta és Bécs is sokat segített meg a rengeteg utazás a nagyvilágban. Ez persze még nem jelenti azt, hogy nem izgulok, ha egyedül kell tájékozódnom, de Mr. google nagyon megbízható.Csak arra kell vigyázni, hogy az ember telefonja mindig legyen magánál. Mert az utolsó napon feladta magát a mobilom, hiszen 3x is reménytelenül a rossz kódot nyomtam be és csak segélykérésre volt alkalmas.Nagyon megijedtem, mert akkor jöttem rá, hogy nekem minden a telefonomban van elrejtve. Ez szörnyü. Életképtelennek bizonyultam majdnem és ez nagyon elszomorított. Csak estéig kellett evvel a szörnyü érzettel élnem, de ezt még akkor nem tudván rossz lenne most mindazt leírni , amit akkor úgy gyorsan átéltem egy pár milliós város közepében.
Hála Istennek a haverok, barátok, ismerösök mellettem voltak. Névszerint is köszi Sylvia és Zsuzsa a bátorítást. Hogy rögtön jöjjön is egy nagyon boldog, vidám történet, amit most éltem át életemben elöször.Ki mennyit szokott nevetni és kivel és milyen társaságaban? Ez egy utolsó asado partyn, egy úgymond grill esten történt barátokkal, zenészekkel. Nem voltunk sokan úgy öten. Az est végéhez közeledve, persze volt már bennünk egy kis alkohol, de túlzásba nem estük, csak egyszerüen jó volt a hangulat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a karmester felnyerít, de nagyon viccesen. Erre nem tudtam magam visszafogni és ezt kommentáltam az én stílusomban, biztos nagyon viccesen, mert mindenki elkezdet hahotázni. Aztán ez így ment kb. egy fél óráig, hol a padlót súrolva hol pedig a hasam fogva vagy a könnyeim törölgetve. Egyszerüen nem tudtuk abbahagyni. Mindezt egy pár ezer kilóméterrel arrébb a magyar hazámtól és a bécsi otthonomtól. Ebböl ara a következtetésre jutottam, hogy a boldogságot nem kell keresni, mert bárhol ránk találhat. Köszönet ezért a buenos airesi barátaimnak Kriszta,Ricardo,Pablo és Hernan. Ezért érdemes élni higyjétek el! Kammermusik Konzert zur meinen Ausstellung in der Sechsschimmelgalerie war ein super Erfolg.
Die Sonderausstellung hat nur ein tag gedauert.Musiziert wurde an diesem Nachmittag mit lieben Freunden von mir: Marta Potulska -Viola und Liliana Kehayova -Cello mit Werken von Mozart und Dohnányi. Ich poste dazu ein paar nette Erinnerungen <3 Es war ein wunderschönes, besonderes Gefühl mit meinen ARTWORKS einen musikalischen Nachmittag in der Sechsschimmelgasse zu gestalten. Ich wünsche noch mehr solche Events in der Zukunft. Musik und Bildende Kunst passen hervorragend zusammen. This time Im writing in English....
I had a wonderful photoshoot with my sister in Budapest.That was a great experience, that was the first time we got together.She is very talented and an inspiring person. Talking about photography , for me the essential part of being an artist is to be able to capture the magic moment. She has got the eyes to see it and the heart to feel it. I love photography very much and love being photographed. I just love the estetic ! Its like my music. I always descover the beauty and the joy in it. Thats make me feel happy and satisfied. Enjoy the pictures from Claudia Zádory. https://www.facebook.com/zadoryclaudiapix Szerintem manapság ez egyáltalán nem magától értendö dolog. Megváltoztunk mi is meg a körülmények is.A müvész világban azt tapasztalom sajnos, hogy sok a hivatalnok.Vagy esetleg magasra tettem a lécet? Nem gondolom...
Elöször is hogy lehet hünek maradni a szakmánkhoz, ha nem szeretettel és odaadaással tesszük azt! Nekem fontos amit kigondolok, amiben hiszek, hiszen az az én részem és megpróbálom az én szemüvegemen keresztül közölni a világgal azt akis apró pecsnit.Na és a többiek mivel vannak elfoglalva? Persze fontos a bevétel , hogy meg tudjunk élni, fontos hogyan illeszkedünk be a társadalomba, minden addig jó, amíg határokat tudunk szabni.Ha nem, akkor elszabadul a pokol. Most ez van sajnos.....Káosz!Az emberek nem tudnak sáfárkodni az élettel. Olyan sok mindent kapunk és nem bírjuk követni. Ezért azt gondolom,hogy sokszor kevesebb többet ér. Nem tudunk fókuszálni egy dologra. Vagy fókuszálunk, de nem sokáig bírjuk a terhelést a koncentrálást. Viszont ha hüek akarunk maradni egy dologhoz és autentikusságra törekszünk, akkor bizonyos kötelezettségeink vannak avval szemben. De akarjuk ezt manapság vagy nem olyan divatos ugye? Èn a harc mellett raktam le a voksomat. Nehéz út ez , de elégedettséggel tud eltölteni.Jól tud lakni töle az ember, mert tömény és van íze, mint egy " gourmet" ételnek. Merjetek TI is felvállalni az eredetiséget és ne érjétek be azzal ami sokszor nap mint nap körülvesz minket.Tlán magam is bátorítom ezekkel a szavakkal, mert látom, hogy mennyivel jobb és értékesebb, ha a dolgok mélyére megyünk. Persze nem mindig kellemes utazás söt az embertársainkkal is szembe kell nézni olykor olykor. De van szabad választási lehetöségünk. TE MELYIKET VÀLSZTOD? Egy kamarazenekari koncertünkröl szeretnék nektek beszámolni. Nagyon nagy hatással volt rám, valahol megrázó és felrázó élmény volt. Megint rádöbenntett ez az est, hogy mia fontos számomra a zenében és mit kell, hogy továbbra keressek.Ha szétnézek a világban és belehallgatok a prifibbnál profibb felvételekbe, amit a youtube videóvilága kínál és még sok más internetes oldalak, akkor egy picit szomorú leszek, mert látom és tapasztalom milyen posztok uralkodnak. A technika és precízió felülmúlta a zenei mondanivalót sok esetben.Nem kockáztatnak az emberek annyit és nem törekednek az egyedi mondanivalóra, ami persze lehet, hogy egy hosszabb fejlödés gyümölcse lenne. Gyorsan akarunk elérni a célba és csak a sikert látjuk magunk elött , de az oda vezetö út számomra ugyanolyan fontos, mert az az út tesz azzá aki vagy és lettél! Szóval ezen a felejthetetlen koncerten Fuzjko Hemminggel, 86 éves zongoristával muzsikáltunk együtt. Már a megjelenésében és öltözködésében volt valami nagyon egyedi, ilyen emberek nem rohangálnak föl és alá a Váci utcán vagy a Kärtner strassen:-) Aztán a zongorához nyúlt, kicsit fáradtasan, talán úgy mint egy 86 éves..a tempói is lassabbak voltak. Mikor megszólalt a zongora, akkor nem beszélt, hanem énekelt.Olyan mintha a lelke beszélt volna hozzánk.Szegény megsüketült a bal fülére.Nem is tudom elképzelni hogy lehet úgy játszani. Volt benne valami melankólia, szomorúság az atitüdjében. De annyira más volt, mint a többiek és a fiatalok. Azt hiszem ehhez kell minimum egy 80 év, hogy ilyen érzést tudjon kelteni egy müvész a hallgatóságban. Ùgy elérzékenyültünk mindannyian.Èreztem... Többen meg is könnyeztek. Jó volt hallani egy ilyen koncertet, ami nem a divatról, a virtuózitásról és a magamutogatásról szólt. Remélem én is így fogok majd játszani, ha isten úgy akarja, hogy megéljem ezt a kort. Felejthetetlen élményben részesültem és köszönöm a kamarazenekarunknak, hogy lehetövé tette azt a koncertet a Wiener Konzerthausban.Köszönöm a képet Renate Leebnek, aki rávett arra, hogy készüljön egy közös kép Hemming müvésznövel. http://aurea.link/ Ich freue mich sehr über diese tolle KRITIK meiner neuen " heavy" CD.
Viel Spass beim lesen und freue mich über Eure Feedback. Meine Instagram Seite ist auch ziemlich aktiv, also wenn Ihr mich dort besuchen wollt, dann hier kommt ein LINK zu meinem Profil. www.instagram.com/zadoryedua/ Jó Nagy izgalommal követem a különbözö müvészeti ágak tevékenységeit. Ebböl az apropóból készült pl. egy angyalszárnyas fotózás.Egy kedves müvész barátom Wolfgang Semmelrock, itt meg tudjátok nézni: http://www.semmelrock.cc/
készített egy felfújhatós müanyag angyalszárnyat és annyira vonzódtam hozzá, hogy kép lett belöle. Pedig nem is értem ezt az angyalságot. Nagyon messze állok én töle, de mégis megigézett!Ehhez az angyalszárnyhoz, mint egy szìnpadi kellékhez lehet különbözö hangulatdarabokat választani.Hát ez a következö álmom Èdua angyalszárnnyal a színpadon:-) Nos be is öltöztem reptiben az aranysárga ruhámba, mert szerettem volna egy nagy kontrasztot a képhen. Èrdekes, ezt az estélyit már nem is használom fellépéseken, vagyis csak nagyon ritkán.Modernebb müfajra váltottam. Valahogy túlságosan nöiesenek és kasszikusnak érzem magam. Rájöttem, hogy számomra nagyon fontos, hogy jól érezzem magam a színpadon és ne feszengjem. Ne a külsö dolgok befolyásoljanak és vezessenek, hanem a belsöm diktálja a taktust, azt, hogy jól érezzem magam. Ne a divatnak és a " comme il faut"-nak feleljek meg, hanem hallgassak a belsö szóra, mert az mindig a helyeset súgja.Persze ha körös-körül ordítanak és én pedig rohanok az árral,a zsivajjal úgy nehéz figyelni a beslö szóra. Szóval megálltam egy kép erejéig és hallgatva a belsö szóra egy ilyen kép kerekedett ki. Na nektek hogy tetszik? A képet fotózta: Martin Misarz Sajnos bajban vagyok a nyelvekkel.Beszélek néhányat belölük, de sajnos egyiket sem rendesen. Ìgy bármilyen nyelven is fogok fogalmazni, mindig lesz benne hiba, de ezt nézzétek el nekem.Elöre is megköszönöm.
Pont azért szerettem volna írni egy blogot, mert az személyes, közvetlen és lehet kommunikálni rajta. A müvészetek által pont közelebb szeretnék kerülni az emberekhez a hallgatósághoz és nem fordítva mint sok esetben történik a szuper sztárokkal.Na de én nem sorolom magam ebbe a kategóriába:-) A kiskunhalasi közönség utoljára augusztusban hallhatott és láthatott növéremmel együtt egy fotó-grafikai és cd bemutató alkalmával.Szuper szervezés volt, jó volt látni rég nem látott ismeröseimet, barátaimat akár tanáraimat az általános iskolából, hiszen ritkán járok haza Kiskunhalasra. Augusztus óta sok új projekt fogalmazódott meg bennem.Csavarom,tekerem az agyam minden szögben, hátha eszembe jut valami érdekes. Engem ez inspirál! A müvészeti ágak találkozása izgalmas.Hogyan tudunk egymással kommunikálni,megtalálni a közöset, akár egy fotóművésszel egy festövel vagy egy táncossal?Sok a közös bennünk higgyétek el, nem csak a müvészeti ágakban. Most pont együtt dolgozom Wolfgang Semmelrockkal egy képzőmüvésszel, aki egy angyalka installációt készített.Készültek fotók belőle, amit ide fel is rakok.Remélem tetszeni fog:-) Szeretnék ehhez az angyal művészeti alkotáshoz egy odaillő programot találni.Szerintem nagyon izgalmas lenne.Na jó, tudom nem vagyok egy angyal, ezt a családom be tudja bizonyítani, de néha jó egy más bőrbe bújni. Ki tudja, legközelebb egy ördög fog megihletni? Fotó: Martin Misraz Einleitung zu mir Es war überhaupt kein Zufall, dass ich Geigerin geworden bin. Mein Vater dürfte Musik , vor allem Violine sehr gern gespielt haben. Aber, ja klar , Alles, was unsere Eltern nicht geschafft haben, müssen wir früher oder später zu Ende bringen:-) Dafür bin ich ausnahmsweise sehr DANKBAR, da ich mit Musik sehr glücklich bin.
Seit 1997 bin ich in Wien, bin die glückliche Besitzerin von zwei tollen Staatsbürgerschaften, die Ungarische und die Österreichische. Das Leben hat mir immer sehr strenge Lehrer gegeben. Es hat genützt und ich habe enorm davon profitiert. Der Lernprozess ist oft schmerzhaft gewesen, aber es hat sich gelohnt. Ich sage ja immer, dass ich eine dicke Haut im Gesicht besitze, die mir schon oft bei schwierigen Situationen geholfen hat. Zurück zur Violine, vielleicht wollt Ihr wissen wo ich überall studiert habe? Für mich war es interessant mit 16 ein Stipendium für die Schweiz zu bekommen. So verbrachte ich 3 Jahre unter der Leitung von Habib Kayaleh und Tibor Varga in Crans und in Sion in der Schweiz. Allgemein studieren war nicht so meins, obwohl ich immer ziemlich gute Noten hatte, aber alle meine Gedanken kreisten um die Musik, so lernte ich meistens in der Nacht für die allgemeine Theorie. Ich kann doch nichts dafür, dass mir die Violine so ans Herz gewachsen ist. Später bin ich schon draufgekommen, dass mir die Violine allein nicht genügt. Jetzt - damit springe ich gleich weit voraus - zu meinen künstlerischen Tätigkeiten im Bereich der Bildenden Kunst. Da ich keine Komponistin bin, brauche ich eine schöpferische Tätigkeit. Durch meine Bilder kann ich viel mehr interpretieren als nur auf der Violine. Wer weiß, vielleicht werde ich eines Tages Violinmusik schreiben? Menuhin ist ein ganz großes Vorbild für mich. Musik soll immer spontan und neu bleiben, auch wenn wir oft das gleiche üben. Das war ein Grund, warum ich mich für die zeitgenössische Musikrichtung entschieden habe. Da kann ich mich so richtig entfalten und experimentieren und mit Komponisten arbeiten, über die Werke reden. Da lernt man enorm viel dazu, würde ich jedem empfehlen:-)... Zurück nach Wien 1997.Da wurde ich spontan an der Musikakademie aufgenommen und dort durfte ich mit dem strengsten Professor, den es jemals gegeben hat, studieren. Während dieser 8 Jahre lernte ich Höhen und Tiefen kennen. Die harte Schule war nicht umsonst. Wenn man Ausdauer hat - so wie im Sport - erreicht man das Ziel. Trotzdem habe ich das Gefühl, dass erst nach meinem Magister Diplom meine musikalische Ausbildung erst richtig begonnen hat. Da lernte ich meinen damaligen Mentor, Ernst Haupt-Stummer, kennen. Ich bekam von ihm eine hervorragende Violine und fast jede Woche besuchte ich ihn, um vorzuspielen. Bis Dato war für mich ein ganz neue Entdeckung von jemandem noch mehr über Musik und Violine zu erfahren, der sie nicht professionell betätigt. Da habe ich sehr viel über mich gelernt und vor mir öffnete sich eine neue Dimension der Musik. Schon während meines Studiums spielte ich nach wie vor viel Kammermusik und spielte bereits in verschiedenen Ensembles. Mein liebe zum Klavier Trio ist immer grösser geworden. Wo stehe ich heute? Was will ich vom Leben? Ich bin sehr ehrgeizig, daher möchte immer besser werden und das was ich gerade tue, noch besser machen. Mittlerweile möchte ich mich auch in der Bildenden Kunst verbessern, wenn es geht eine Symbiose mit der Musik schaffen. Ich probiere gerne Kombinationen wie Musik und Tanz, Musik und live Painting, Musik und Theater aus. Mein letztes Soloalbum ist 2017 Juli erschienen. Eine richtige Weltpremiere, jedes Stück ist mir gewidmet worden. Über mein neues, spannendes Projekt erzähle ich auf der nächsten Blogseite. |
|